Szepesi Györgynek, az Aranycsapat 12. tagjának állítottunk szobrot

„Lelkem mélyén a mai napig látom gyermekkorom Angyalföldjének minden utcáját, házát, minden egyes szegletét. Bennem nem tűnt el a régi Angyalföld képe” – idézte Szepesi Györgyöt mai ünnepi beszédében Dr. Tóth József polgármester a Hajdú utcai pihenőparkban, ahol a XIII. kerületi Önkormányzat szoborral állított örök emléket a magyar rádiózás legendájának – közvetítéseire milliók emlékeznek –, a hazai sporttörténelem kiemelkedő egyéniségének, Budapest és a XIII. kerület díszpolgárának, Szepesi Györgynek, aki éppen száz éve, 1922. február 5-én született. A szobor alkotója Erős Apolka Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész, aki az önkormányzat meghívásos pályázatán a három résztvevő közül – szakmai zsűri javaslata alapján – nyerte el a lehetőséget. A szobor leleplezésén jelen volt Szepesi György családja is. A Pulitzer-emlékdíjas és Prima Primissima-díjas újságíró sokszor mondta magáról: „Sportriporter vagyok, se több, se kevesebb.”

Dr. Tóth József polgármester ünnepi beszédében felidézte Szepesi György XIII. kerületi kötődését, hiszen itt született, a Váci út 97-ben, a Váci út 87-be járt általános iskolába, majd a Váci út 197-ben is lakott. Interjúiban gyakran beszélt gyerekkorának világáról, az egykori Tarnai rét környékéről, a grundokról, ahol – miként Szepesi György mondta – „a futball szeretetét igazán magába szívhatja az ember, az ilyen miliő gyógyíthatatlanul megmételyezi a halandót.” Fájdalmasan élte meg a hajdani angyalföldi kis csapatok megszűnését. Így vallott erről: „Lakásunk a Váci úton volt. Akkoriban sok focicsapat koptatta a gyepet a környéken, de mára eltűntek. Ezt nagyon fájlalom. A Lánggyár, a Hajógyár, a Magyar Acél csapatai már csak szép emlékek… De azért ha rossz kedvem van, kocsiba ülök, s kimegyek Angyalföldre. Mert az első otthonom az igazi, az örök szerelem.”

Szepesi György – Friedländer György néven – 1922. február 5-én született Budapesten, édesapja a buchenwaldi lágerben halt meg. 1945-ben került a Magyar Rádióhoz, ahol riporterként, 1975-től három éven át bonni tudósítóként dolgozott, majd 1981-től 1992-ig, nyugdíjba vonulásáig a Magyar Rádió Szórakoztató és Sportfőosztályát vezette. 1954-ben tanári diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán, 1982-ben doktorált. „Már gyermekkoromban szenvedélyes rádióhallgató voltam, azonban nem csak a sportközvetítéseket szerettem hallgatni. Az operák, operettek, táncdalfesztiválok dallamai mellett is szívesen időztem. Carusón nőttem fel. Számomra a zene mindig is életszükséglet volt”, mesélte annak idején Szepesi György.

1948-tól 2012-ig közvetített olimpiákról – Londontól Londonig. Tizennégy labdarúgó világbajnokság kommentátora volt 1954-től 2010-ig. Bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe – mint a világ leghosszabb ideig tevékenykedő sportriportere: a 2005-ös Magyarország–Argentína barátságos futballmérkőzésnek hatvan évvel azután lehetett a rádiós kommentátora, hogy az 1945-ös magyar–osztrákon debütált sportriporterként. Sporttörténeti mérkőzés volt ez: a 12. percben született meg Puskás Öcsi első válogatott gólja – és ezzel Szepesi Györgyé is a mikrofon előtt. Mindig úgy közvetített, mintha rajta is múlna a győzelem.

1979 és 1986 között a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) elnöke volt, később tiszteletbeli elnöke. MLSZ-elnökként fontos szerepe volt abban, hogy Puskás Ferenc 1981-ben először tért haza 25 éves emigrációját követően.

Szepesi Györgyöt az „Aranycsapat 12. játékosaként” is emlegetik, amit így kommentált: „Annak köszönhető, hogy végigkísértem a zsenik útját. Mert ha tizenkettedik játékos, a szövetségi kapitány Sebes Gusztávot inkább megilleti a titulus, meg mindenkit, aki valóban tett a sikerekért. Magyarán: túlzásnak tartom a címet, de ha már adták – nem vagyok álszerény –, tisztelettel köszönöm.”

A Puskás Ferencné által létrehozott Puskás Nemzetközi Futball Alapítvány 2015-ben Szepesi Györgyről díjat nevezett el, amellyel a hazai sportújságírás egy-egy meghatározó alakját díjazzák évente.

Társadalmi megbízásai közé tartozott, hogy a FIFA végrehajtó bizottságának és a Magyar Olimpiai Bizottságnak a tagja volt, és az UEFA örökös nagykövete. Számos díjat és elismerést kapott: Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) Olimpiai Érdemrendje (ezüst fokozat, 1995), Pulitzer-emlékdíj (2002), Budapest díszpolgári cím (2005), a Magyar Labdarúgó-szövetség életműdíja (2016). Első magyar sportújságíróként kapta meg a Gerevich-díjat, Aranytollas újságíró volt, 2007 januárjában Kodály Zoltán közművelődési díjat vehetett át, 2004-ben Prima Primissima-díjat, és ugyancsak ebben az évben a Magyar Sportújságírók Szövetsége Életműdíjjal jutalmazta. Csaknem 20 könyve jelent meg. 1941-től a Vasas pártoló tagja volt.

Szöllősi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke is megemlékezett Szepesi Györgyről a szoboravatáson. Külön kiemelte sportriporteri és MLSZ-elnöki tevékenységét, és azt, hogy minden szerepkörében hazaszeretet is jellemezte őt.

Szepesi Györgyöt 1997-ben az elsők között választotta díszpolgárává a XIII. kerület.

85. születésnapját követően is rendszeresen járt uszodába és teniszezni. Személyesen megjelent egykori barátja, Papp László háromszoros olimpiai bajnok kerületi szobrának 2016-os avatásán, s a róla elnevezett tér névadóünnepségén. Túlélte a legendás Aranycsapat valamennyi tagját. 95. születésnapját életkedvvel ünnepelte. 2018. július 25-én, 96 évesen hunyt el. A XIII. kerület tisztelete jeléül 2019-ben emléktáblát helyezett el szülőháza, a Váci út 97. homlokzatán.

A XIII. kerületi Önkormányzat képviselő-testülete 2020-ban döntött úgy, hogy az önkormányzat szobrot állít Szepesi György emlékére születésének 100. évfordulója alkalmából a Hajdú utcai pihenőparkban. A meghívásos pályázaton három alkotó vett részt; Erős Apolka Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész „Az Aranycsapat tizenkettedik tagja” című pályaművét javasolta megvalósításra a szakértői bizottság.

Forrás és kép: budapest13.hu

Legutobbi cikkek

Legolvasottabb cikkek

%d bloggers like this: