Micsoda élet!
Már-már látni véli az ember, ahogy Kodály Zoltán épp látogatóba érkezik barátjához, a magyar népdalok jogászvégzettségű mesterdalnokához, Palló Imréhez. Átsétált a köröndről, hogy gratuláljon a Háry János címszerepét is éneklő Pallónak, amiért a Magyar Állami Operaház 1934-ben, nem sokkal Terézvárosba költözése után, örökös tagjává választotta. Szinte családi szálak fűzték őket egymáshoz (Kodály Palló fiának a keresztapja is volt), állítólag a Székely fonó megírására is az erdélyi származású opera- és dalénekes ihlette a zeneszerzőt.
Micsoda élet lehetett itt a harmincas-negyvenes években! Palló egyik szomszédja a szintén operaénekes Budanovics Mária volt, aki Kosztolányi Dezső és Csáth Géza unokahúgaként baráti beszélgetések alkalmával bennfentes információval szolgálhatott például a nagybeteg Dezsőről. De a ház lakója volt a kántortanítóból Rózsahegyi Kálmán híres színiiskolájában operaénekessé avanzsált Sárdy János is, aki később operett- és filmcsillagként vált híressé.
A Corvin Áruházat is jegyző Reiss Zoltán tervezte bérház egyébként 1929-es átadásával afféle „új építésűnek” számított a harmincas években. Aki itt kapott lakást, úgy érezte, megfogta az isten lábát. Építtetője a Kasselik Alapítvány volt, amelyet Kasselik Jenő hozott létre építész édesapja és édesanyja emlékére, a papa végrendelete nyomán. Kasselik Ferenc nem bízta a véletlenre, és a fiára a vagyonát. Egyrészt valamiképp garantálni szerette volna, hogy a budapesti városkép klasszicizálódása őutána is folytatódik majd, másrészt így látta biztosítva az általa elkezdett misszió továbbélését, vagyis hogy az alapítvány a tulajdonában lévő bérházakban a halálát követően is megfizethető lakásokat biztosít az elszegényedett művelt értelmiségnek.
A cikk folytatása a terezvaros.hu oldalon olvasható
Forrás és kép: terezvaros.hu
